●El akarom mondani ... 
 
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő bársonyos haját, gyönyörű szemét, és a szép kezét. Ő rámnéz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, ő csak úgymond a legjobb barátom.

Vége az órának, vége a napnak, ő átjött hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rámmosolyog, és az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, hogy , köszi!

Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem úgy néz rám, és én ezt tudom.

Másnap találkozunk a suliban, én mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával.Én megvigasztalom, ő átölel, és érzem, hogy majd ki ugrik a szívem.

Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, hogy, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akrom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem úgy néz rám, és én ezt tudom.

Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban az érettségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog. El akarom mondani, hogy szeretem őt, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

Együtt megyünk főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hoszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap, ő rámmosolyog, és az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a gyönyörű fehér arcát. Potyognak a könnyeim

Már nem mosolyog rám, és nem is kapok tőle puszit... El akarom mondani neki, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt é hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk. De ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a aszobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:

"Rámmosolyog, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom..." ♥♥♥(U)

 

●Motoros love Story♥♥♥
 
Együtt jártak már több, mint egy éve, boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe. Örültek egymásnak csak egymásért voltak, amiért szüleik eleinte szóltak, de beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket. Elég volt nekik mit egymástól kaptak, szerelmüknek határt soha nem szabtak. Élvezték a száguldást a hosszú utakon, szálltak egymás mellett külön motoron. Két motoros útja soha el nem vált, bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt, a látóhatár szélén, ha motoros megjelent, leírni ezt nem lehet, ezt érezni kell. fekete bőr ruha, fekete szkafander, fekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer, fekete csizmában, s nykukban kendővel szálltak versenybe a száguldó felhőkkel. Hosszú utakon el s visszacikáztak, ott csk ketten voltak és egymásra vigyáztak. Egymás nélkül soha nem indultak útnak, egyetlen kérése ez volt a fiúnak. Féltette szerelmét, hisz ő volt miindene röviden tömören az egész élete. Ők is, mint más szerelmesek sokat veszekedtek, de csak addig tartott aztán kibékültek, ám egy napon másként történt nem tartották be a jól bevált törvényt. Távozás előtt elmaradt, s mindez egy álom egy félreértés miatt. Hosszú napokig nem is látták egymást, a szülők azt hitték, mindkettőnek van más, de őket kínozta egy titkos sejtelem az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.Hihetetlen lassúsággal teltek a hetek, nem békéltek a megsebzett szívek. Mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett, kínosan teltek a napok éjjelek. Egyre csak azon törték a fejüket, hogy a békülés útja, vajon melyik lehet. Egy csillagtalan borús éjszakán elhatározásra jutott a lány. Tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet, s sterelmétől bármikor bocsánatot kérhet. Fejében megszilárdul e hirtelen gondolat, nem is töprengett oly sokat, hirtelen gyorsasággal be is öltözködött, szájára szokás szerint fekete kendőt kötött. Barna hosszú haját most is fölcsavarta, hogy lány volt a ruhában ki gondolta volna. Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt, föltette fejére a fekete szkafandert. Lenn az udvaron felült a motorra, csak akkor jutott eszébe, mikor már berúgta, hogy volt egy kérése régen a fiúnak: nála nélkül soha ne induljon útnak. Keze ekkor rátalál egy féltve őrzött képre, elővette megcsókolta s fölnézett az égre. Érezte, ha most nem indul szíve nyomban meghasa, hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad. Szemében ekkor már könnyek égtek, még egyszer jól megnézte a képet, majd visszatette a bőrkabát mögé. Gázt adott, ugratott s mire az utcájukból kiért már csak a motorjának s az álmainak élt. Egész úton arra gondolt mi lesz, ha majd odaér, több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér. Az út szélén vén fák sorakoztak, jó öreg barátok, jó öreg nyárfák, hisz ezt az utat már egy párszor bejárták. A motorost a fénysugár követte közben egyre több csillag kúszott fel az égre. Gondolatai már régen messze jártak, csak nézte az utat, s nem vette észre, hogy mindjárt odaér a felbontott részre. Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett, de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet. Ebben a pillanatban az járt a fejében, hogy soha többé nem nézhet a fiú szemébe, meg nem ölelheti, kezét nem foghatja, ezután már többé meg sem csókolhatja. Hiába sietett vége mindennek a szerelmnek, a boldogságnak a csodás életnek. A halállal csatázva a szeme könnybe szaladt, hogy sietett íme hoppon maradt. Fájdalmat leküzdve csendesen suttogott a halál küszöbén a fiútól búcsúzott: ne haragudj rám, hogy elmegyek, de ígérem ezután is mindig veled leszek, légy boldog akkor én is az leszek, emlékezz arra csak téged szeretlek. Egyetlen vércsík volt ami a szkafander alól a szájából kibuggyant s az arcán végig futott. Ott feküdt az úton fekete ruhában a motor közelében a vén fák árnyékában. Pontosan egy éve ennek az éjszakának a fiú eleget tesz becsület szavának. Megfogadta ugyanis még ott zokkogva, hogy életében már csak egyszer ül motorra. A megbeszélt időben megjött a négy haver, a fején ekkor már fenn volt a szkafander, lenn az udvaron felült motorra, gyászos tervét gyorsan újból átgondolta. Gázt adott, ugratott, s mier az országútra kiért már csak a motorjának és álmainak élt. A temető ott volt az országút szélén, a sír mit keresett a temető végén. Leszállt a motorról és letérdel elébe, húsz szál piros rószsát tett a fejfa tövébe. A szalagot eligazította, melyre nagy piros betűkkel ez volt írva: NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED. A régi emlékek újra felkavarták a szívét nyugodni egy percig sem hagyták. A bartátok ott álltak sorban mögötte, fekete kendőjét a fejfához kötötte. ELindult a motorhoz a jó öreg barátjához, de mintha szívét kötötte volna a fejfához. A temető kapuban felült a motorra barátai követték őt részvéttel sorba, így emlékeztek a hajdani barátra. A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége, az állandó útvonal régi szép emléke. A fiú arra gondolt mennyit motoroztak, hosszú hónapokig, mily boldogok voltak, de ő elment itt hagyta, s már nem érdekli semmi csak egyetlen gondolat: utána menni. Könnyes szemmel a kormányt markolta, s cseppet sem figyelt a kijelölt útvonalra. Egy hatalmas kanyart egyenesen véve negyot ugratott a tátongó mélységbe. Ekkor már este volta a csillagok ragyogtak, lenn a mélységben a vén fák suttogtak. Ott feküdt a fiú fekete ruhában, a motor közelében a holdfény árnyékában... :(

Oldal: Szerelmes sztorik...♥
Idézetek...<3 - © 2008 - 2024 - boyzandgirlz.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat